A kék doboz a kezdetek óta szerves része a KKL-JNF történetének. Zvi Hermann Schapira rabbi és matematika professzor, akinek elképzelése és javaslatai hozzájárultak a JNF-KKL megalapításához az ötödik cionista kongresszuson 1901. december 29-én, már 1894-ben előrukkolt a pushke becenevű bádogdoboz ötletével. Arra buzdította barátait a Cion dolgozói (Poale Zion) találkozóján, hogy tegyenek pénzt a dobozba, hogy az adományokból idővel meg tudják vásárolni Izrael földjét, és hogy segítsék az elvándorolt zsidóság visszatérését a Szentföldre.
A KKL-JNF megalakulásakor a lengyelországi Nadwórna városában élő Haim Kleinmann bankárnak jutott eszébe, hogy adománygyűjtésbe kezdjen. A bécsi Die Welt cionista lapnak küldött levelében ezt írta:
„A KKL-JNF megalakulása után, az ’egyik tízcentes a másik után’ (‘a dime and another dime’) ötletétől vezérelve, felállítottam az irodám közepén egy Izrael földje doboz elnevezésű perselyt Nemzeti alap felirattal. Az eddigi eredmények lenyűgözőek. Azt javaslom a többi támogatónak, különösen a cionista irodák minden dolgozójának, hogy ők is gyűjtsenek adományokat a KKL-JNF-nek ezzel a módszerrel.”
1904-re készültek el az első, terjesztésre szánt dobozok, melyek egyikét maga Herzl Tivadar is kitette a saját irodájában (a persely ma is látható Jeruzsálemben, a Herzl Múzeumban). A doboz igazi jelentősége már az első pillanatban nyilvánvaló volt: nemcsak, mert az adományozás módját testesítette meg, hanem mert a világban szétszóródott zsidók és az Izraelbe bevándorló, kis számú zsidóság közötti kapcsolatot szimbolizálta.
Menachem Ussishkin, a KKL-JNF egyik kimagasló vezetője így fogalmazott: „a tízcentesek, melyeket egy gyerek adományoz vagy gyűjt a földvásárlás céljára, nem önmagukban érnek sokat… hanem mert nevelési céljuk van: az értékét nem a KKL-JNF, hanem maga a gyerek kapja… egész életére kiható tartós és alapvető eszméket.”
A többi már történelem. A doboz használata hosszú időn keresztül népszerű módja volt a cionista vízió megvalósításának. Az összegyűjtött adományokat földek felvásárlására használták, és megalapították a zsidó államot. Ám e persely sokkal több volt, mint a pénzgyűjtés módja: a kezdetektől fogva fontos eszköze volt a cionista eszme terjesztésének, illetve a zsidók és szülőföldjük közötti kapcsolat erősítésének.
A kék doboz a kezdetek óta szerves része a KKL-JNF történetének. Zvi Hermann Schapira rabbi és matematika professzor, akinek elképzelése és javaslatai hozzájárultak a JNF-KKL megalapításához az ötödik cionista kongresszuson 1901. december 29-én, már 1894-ben előrukkolt a pushke becenevű bádogdoboz ötletével. Arra buzdította barátait a Cion dolgozói (Poale Zion) találkozóján, hogy tegyenek pénzt a dobozba, hogy az adományokból idővel meg tudják vásárolni Izrael földjét, és hogy segítsék az elvándorolt zsidóság visszatérését a Szentföldre.
A KKL-JNF megalakulásakor a lengyelországi Nadwórna városában élő Haim Kleinmann bankárnak jutott eszébe, hogy adománygyűjtésbe kezdjen. A bécsi Die Welt cionista lapnak küldött levelében ezt írta:
„A KKL-JNF megalakulása után, az ’egyik tízcentes a másik után’ (‘a dime and another dime’) ötletétől vezérelve, felállítottam az irodám közepén egy Izrael földje doboz elnevezésű perselyt Nemzeti alap felirattal. Az eddigi eredmények lenyűgözőek. Azt javaslom a többi támogatónak, különösen a cionista irodák minden dolgozójának, hogy ők is gyűjtsenek adományokat a KKL-JNF-nek ezzel a módszerrel.”
1904-re készültek el az első, terjesztésre szánt dobozok, melyek egyikét maga Herzl Tivadar is kitette a saját irodájában (a persely ma is látható Jeruzsálemben, a Herzl Múzeumban). A doboz igazi jelentősége már az első pillanatban nyilvánvaló volt: nemcsak, mert az adományozás módját testesítette meg, hanem mert a világban szétszóródott zsidók és az Izraelbe bevándorló, kis számú zsidóság közötti kapcsolatot szimbolizálta.
Menachem Ussishkin, a KKL-JNF egyik kimagasló vezetője így fogalmazott: „a tízcentesek, melyeket egy gyerek adományoz vagy gyűjt a földvásárlás céljára, nem önmagukban érnek sokat… hanem mert nevelési céljuk van: az értékét nem a KKL-JNF, hanem maga a gyerek kapja… egész életére kiható tartós és alapvető eszméket.”
A többi már történelem. A doboz használata hosszú időn keresztül népszerű módja volt a cionista vízió megvalósításának. Az összegyűjtött adományokat földek felvásárlására használták, és megalapították a zsidó államot. Ám e persely sokkal több volt, mint a pénzgyűjtés módja: a kezdetektől fogva fontos eszköze volt a cionista eszme terjesztésének, illetve a zsidók és szülőföldjük közötti kapcsolat erősítésének.
Lépjen velünk kapcsolatba!
Legyen a partnerünk – legyen partner Izrael és Magyarország közös együttműködésében!