No products in the cart.
A JNF megalapítása és a kék doboz
A kék doboz a kezdetek óta szerves része a KKL-JNF történetének. Zvi Hermann Schapira rabbi és matematika professzor, akinek elképzelése és javaslatai hozzájárultak a JNF-KKL megalapításához az ötödik cionista kongresszuson 1901. december 29-én, már 1894-ben előrukkolt a pushke becenevű bádogdoboz ötletével. Arra buzdította barátait a Cion dolgozói (Poale Zion) találkozóján, hogy tegyenek pénzt a dobozba, hogy az adományokból idővel meg tudják vásárolni Izrael földjét, és hogy segítsék az elvándorolt zsidóság visszatérését a Szentföldre.
A Lengyelországi Nadwórnaban élő bankárnak kezdett adománygyűjtésbe
Haim Kleinmann
„A KKL-JNF megalakulása után, az ’egyik tízcentes a másik után’ (‘a dime and another dime’) ötletétől vezérelve, felállítottam az irodám közepén egy Izrael földje doboz elnevezésű perselyt Nemzeti alap felirattal. Az eddigi eredmények lenyűgözőek. Azt javaslom a többi támogatónak, különösen a cionista irodák minden dolgozójának, hogy ők is gyűjtsenek adományokat a KKL-JNF-nek ezzel a módszerrel.”
Kleinmann lelkes kezdeményezése gyorsan követőkre talált szerte a világban. A persely nem csupán egy adománygyűjtő eszköz volt, hanem szimbolikus híd is a diaszpóra zsidósága és az újjáéledő zsidó haza között. A KKL-JNF felismerte a kezdeményezés erejét, és hamarosan megkezdte a perselyek hivatalos gyártását és terjesztését. A kis fémdobozok – gyakran kék színben – a zsidó otthonok, iskolák és közösségi terek állandó szereplőivé váltak. Ezek a dobozok egyszerre neveltek, mozgósítottak és összekötöttek: a gyermekek már fiatalon megtanulták a felelősségvállalás és a közösségi hozzájárulás értékét. A KKL-JNF perselyei így nemcsak anyagi forrást jelentettek, hanem identitásformáló eszközzé is váltak.
1904-re készültek el az első, terjesztésre szánt dobozok, melyek egyikét maga Herzl Tivadar is kitette a saját irodájában (a persely ma is látható Jeruzsálemben, a Herzl Múzeumban). A doboz igazi jelentősége már az első pillanatban nyilvánvaló volt: nemcsak, mert az adományozás módját testesítette meg, hanem mert a világban szétszóródott zsidók és az Izraelbe bevándorló, kis számú zsidóság közötti kapcsolatot szimbolizálta.
Az adományozás aktusa tehát már a kezdetektől fogva sokkal többről szólt, mint csupán pénzbeli hozzájárulásról. A dobozok szimbolikus ereje abban rejlett, hogy egyesítették a zsidó közösséget világszerte, és segítettek fenntartani a kapcsolatot a szülőföld és a diaszpóra között. Az első perselyek, mint Herzl Tivadar irodájában kihelyezett doboz is mutatja, hogy a cionista mozgalom nemcsak fizikai, hanem érzelmi és szellemi kötődést is teremtett a zsidó nép számára Izrael iránt.
Menachem Ussishkin, a KKL-JNF egyik kiemelkedő vezetője rávilágított arra, hogy a dobozok nemcsak pénzbeli hozzájárulást jelentettek, hanem olyan nevelési célt is szolgáltak, amely egész életünkre hatással volt. A tízcentesek, melyeket akár egy gyermek is adományozhatott, nemcsak a földvásárlás célját támogatták, hanem egy sokkal mélyebb és tartósabb eszmét is közvetítettek. Ussishkin szavai azt is hangsúlyozzák, hogy az adományozásnak nem csupán anyagi értéke van, hanem fontos szerepe van a jövő generációk nevelésében, akik számára a közösség iránti elköteleződés és a közös célok szolgálata örökre meghatározó élménnyé váltak.
Menachem Ussishkin, a KKL-JNF egyik kimagasló vezetője így fogalmazott: „a tízcentesek, melyeket egy gyerek adományoz vagy gyűjt a földvásárlás céljára, nem önmagukban érnek sokat… hanem mert nevelési céljuk van: az értékét nem a KKL-JNF, hanem maga a gyerek kapja… egész életére kiható tartós és alapvető eszméket.”
A többi már történelem. A doboz használata hosszú időn keresztül népszerű módja volt a cionista vízió megvalósításának. Az összegyűjtött adományokat földek felvásárlására használták, és megalapították a zsidó államot. Ám e persely sokkal több volt, mint a pénzgyűjtés módja: a kezdetektől fogva fontos eszköze volt a cionista eszme terjesztésének, illetve a zsidók és szülőföldjük közötti kapcsolat erősítésének.
A KKL-JNF munkája évtizedek óta a közösség összetartozásának és a jövő építésének szimbóluma. A zsidó nép történelme és öröksége nemcsak múltban, hanem a mindennapokban is jelen van, és minden lépésünk azt tükrözi, hogy a közös célok eléréséhez az összefogás és a közös elköteleződés szükséges. A KKL-JNF már a kezdetektől fogva egy olyan közösségi hálót alkotott, amely nemcsak egyesíti az embereket, hanem segíti őket abban, hogy szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki a szülőföldjükkel és a zsidó állam fejlődésével.
Az, hogy a zsidó nép és Izrael történetének építése szorosan összefonódik, ma is jelen van a munkánkban. Minden lépés, amit teszünk, mind az itt élő közösség, mind a világszerte élő zsidó emberek számára egyfajta szellemi, vallási és érzelmi összefogás jele. A KKL-JNF küldetése nemcsak a földek felvásárlása és fejlesztése, hanem olyan szolidaritás és közösségi érzés kialakítása is, amely mindannyiunk számára biztonságot, stabilitást és jövőt jelent.
A közös célok és értékek iránti elköteleződésünk nemcsak a napi munkánkban, hanem abban a mélyebb kapcsolatban is megnyilvánul, amelyet minden egyes tagunk számára biztosítunk. Ez a kapcsolat nemcsak a múltat tiszteli, hanem arra is összpontosít, hogy a jövőben mindenki részesülhessen a közös munkából, amely hozzájárul a zsidó közösség erősödéséhez. Az emberek nemcsak földeket vásárolnak, hanem a közösség erejét és lehetőségét építik, amely hosszú távon megteremti a közös jövőt.
Munkánk során figyelemmel kísérjük és tiszteletben tartjuk a közösség minden tagját, és azon dolgozunk, hogy mindenki érezze, hogy az ő hozzájárulása és támogatása nélkül nem lenne teljes az összefogás. Ez a bizalom, amely az évek során alakult ki, nemcsak egy szavakban kifejezett érzés, hanem egy erőteljes közösségi erő, amely minden lépésünkben ott van. A KKL-JNF munkája éppúgy szól a közösség erejéről, mint annak a jövőnek a felépítéséről, amelyre mindannyian büszkék lehetünk.